liviaczank: Király sztori

A Hölgyvilág magazinba, A férfi, aki tetszik nekünk rovatba készítettem interjút idén áprilisban Király Viktorral. Viktorral már egy éve ismertük egymást, ez volt a második interjúnk. De ne ugorjunk ennyire előre...

Az első találkozáskor pontosan nem tudtam, hogy megveszi e a cikket a Kiskegyed, de úgy gondoltam, ha egy olyan ismert zenésszel készítek interjút, mint Viktor, bizonyíthatok a szerkesztőségben. Néha már összefutottunk előtte is, a Tao Whitney Respect partin például. Ott beszéltem a menedzserével, aki segített egy időpontot találni az interjúhoz.

A Mom Park Leroy éttermében találkoztunk, akkor már menedzser nélkül. Először ebédeltünk, közben beszélgettünk a zenéről, melyikünk mit szeret, általános dolgokról. Ezt a 'trükköt' én szoktam bevetni az interjúk előtt, hogy oldódjon az interjúalany, ha olyan valakiről van szó, akin látom, hogy kicsit feszeng. Viktornál még nekem kellett oldódni. Kettőnk közül ugyanis én voltam zavarban. Nem kell félreérteni, egyszerűen még nem szoktam meg, hogy én leülhetek ebédelni, és csevegni egy Király Viktorral. Tudtam, hogy nem csak az én fejemben járnak ilyen gondolatok, mert a mellettünk, és mögöttünk ülő ebédelő nőknek még a kanál is megállt a kezükben, úgy bámulták Viktort. Sikerült három asztal közül középre beülnünk, úgyhogy se jobbra, se balra nem volt menekvés. Ő már megszokta ezt, én nem. A levesem finom volt, Viktor Cézár salátát evett, adott is belőle, hogy feltétlen kóstoljam meg, mert a Leroy készíti a legjobb Cézár salátát. Az ebéd végére tulajdonképpen már az interjú fele megvolt, csak éppen a diktafont nem kapcsoltam még be. Viktorról - és általában egy ismert emberről sem - nem olvastam előtte interjúkat, nem szeretem, ha befolyásolnak mások által írt cikkek. Nem voltak előre megkreált kérdéseim, és be is bizonyította ebéd közben, hogy nem is lett volna szükség rájuk, mert ment ez nekünk spontán is. Az egyetlen dolog, amit megfogadtam a találkozás előtt, hogy nem árulom el, a nővérét, Király Lindát tartom Magyarország legjobb énekesének, és nem telik el úgy nap, hogy meg ne hallgassam a Can't let go-t minimum egyszer. Ezt a fogadalmamat úgy az első kanál levesig sikerült is betartanom.

Az interjú gördülékeny volt, és őszinte. Nálunk a Kiskegyedben van egy portré rovat, amelybe egyfajta életrajzi interjút is lehet készíteni. Ez is pont olyan volt. Mesélt a gyerekkoráról, a nehéz időszakokról, és az áttörésről. Tetszett, hogy természetes volt. Nincs szüksége allűrökre, éreztem rajta, hogy semmivel nem viselkedik máshogy, mint ahogy máskor tenné. Egyszerűen jófej volt.

Miután végeztünk, Viktor meglátta a pultnál Dobó Katát. Odamentünk köszönni neki, én pedig bemutatkoztam. Átfutott az agyamon, hogy máris letámadom, hogy adjon nekem interjút a közeljövőben, de még félénk voltam az ilyesmihez. Mondanom se kell azóta nem láttam, és esélyem se volt egy interjúra vele, pedig lehet akkor Viktor jelenléte is segítette volna a döntését. Jó tanulópénz volt.

A cikk végül bekerült a Kiskegyedbe.

Egy évvel később a Liszt Ferenc térre igyekeztem, Viktorral oda beszéltük meg az interjút. Igazából most is életrajzi beszélgetésre készültünk, de még egyszer nem mondattam el vele ugyanazt, inkább az utóbbi egy évére voltam kíváncsi. Már mindenki a Solo-t dúdolta, még a legnagyobb kritikával élő ismerőseim is Király Viktor lemezt vettek. Engem Viktor meglepett egy példánnyal az interjú előtt. Beszélgettünk, mesélt a barátnőjéről, arról, hogy már nyolc hónapja szerelmes Beába, és össze is költöztek. És arról is, hogy a Solo-t még Kínában is ismerik, Olaszországba pedig vissza hívták turnézni. Most az a srác ült előttem, akivé sejtettem, hogy válni fog, illetve reméltem, hogy jól alakul majd a Megasztár után is az élete. Benne megvolt a győzelem. Be is bizonyította.

Az interjú után mindent vagy semmit alapon bedobtam magamat. Megint nem kell semmire rosszra gondolni. Egy fotózásról meséltem neki, amit a cikkhez tervezek. Ő lenne az első, akivel úgy készítenék interjút, hogy külön a cikkhez fotókat is leadok a lapnak.

Egy hónapot kért, mert éppen keményen edzett a nyári időszakra, szerette volna a legjobb formáját hozni. A fotózás előtt még megbeszéltünk egy találkozót, ahol már a fotós is részt vett, hogy kicsit megismerkedjenek. Az oldódós szakasz ugyebár. Addigra Bencével, a fotóssal, aki egyben jóbarátom is már évek óta, kiválogattunk stílusokat, ruhákat, mozdulatok, hogy körülbelül Viktor lássa, mit tervezünk vele.

Már jó idő volt - reméltük így is marad - ezért Bence mondta, hogy szeretne a szabadban is fotózni. James Dean keverve Justin Timberlake-kel, és egy csipetnyi Usher-rel. Valami ilyesmit szerettünk volna kihozni Viktorból, persze úgy, hogy közben megmaradjon Király Viktornak is. Egy utcán sétálós kép, az egyik vállán leeresztve a ballonkabát, a nyakkendője kikötve. Ilyesmi terveink voltak.

Végül stúdió és szabadtéri fotózás is lett. A GAS adott kölcsön ruhákat, így ott kezdtük a napot az Andrássy úti boltjukban. Közel volt a stúdió, így csak át kellett sétálni. Egyik kedves barátnőm, aki a Krea-ban csoporttársam volt, eljött segíteni. Teklának gyorsan akadt is feladata, mert szükségem volt még néhány karkötőre, és bőrszalagra. A sminket Szelepcsényi Kata készítette, akivel a krea-s vizsgafotózásokat is csináltuk. Ő már a helyszínen várt minket. Bencével még évekkel ezelőtt kezdtünk dolgozni, eleinte egyikünk se tudta, hogy lesz e jövője a fotózásnak, illetve az újságírásnak, de valahol el kellett kezdeni. Ő volt az, aki fotózta az Alkonyat szinkronszínészeit az első megvett cikkemhez. Képzelhetitek mennyire örültünk, amikor megjelent a Hölgyvilág, benne a cikkel, és a képekkel! Bencének nagyon jó meglátásai voltak már a terepszemlén is, tudtam, hogy ebből a fotózásból csak jó sülhet ki.

/ Bal oldalon Tekla, jobb oldalon Bence /

Nagyon jó hangulatban telt a fotózás. Ciki vagy nem ciki, ha nekem megtetszik egy fotó, azt szeretem felhasználni. Nem saját ötlet, de ritkán szerintem megengedhetjük magunkat. Volt egy fotó, amin egy férfi huncut mosollyal a saját állát 'boxolja'. Ezt a fotót az egyik Vogue-ból vágtam ki, mert illett a stílusa Viktorhoz. Neki is tetszett, úgyhogy elkövettük ezt a pici koppintást.

A GAS ruhák mellett Viktor is hozott magával néhány darabot, például a kedvenc öltönyét. A férfi öltönyökkel mindig bajban vagyok, muszáj előtte próbálni, mert tuti, hogy a feminin szabásúak kicsik lesznek, a zakó hosszú, a nadrág öv nélkül leesik. Most nem volt idő öltönypróbára, és Viktornak volt is pár otthon, ezért nem hoztam neki másikat.

Laza stílus, és elegáns. Ezért írtam még az elején a James Dean, és Usher párosítást. Viktorban az a jó, hogy szinte minden stílus jól áll neki. Van is érzéke a divathoz, ezért olyan nagy változások nem történtek rajta. Nem lenne jó alany egy ' Ilyen volt, ilyen lett ' anyaghoz.

A fenti fotó azért kedves számomra, mert bár a képen nem látszik, a rádióban éppen Linda Can't let go-ja szólt. Megadta a hangulatát a fotózásnak, én meg alig bírtam a lábaimmal, de inkább nem kezdtem el mozogni derítőlappal a kezemben, még a végén Bence kirakott volna a stúdióból. Viktor és Bence nagyon egy hullámhosszon voltak, mi, lányok, nem is kellettünk oda, addig ment a traccsparti és a szervezkedés. Az egyik barátnőmet ugyanis elhívtam a fotózásra. Szerette Viktor zenéjét, és szívesen találkozott volna vele. Nemsokára meg is érkezett, így más 4:2 volt az állás lány:fiú felosztásban.

A stúdió része a fotózásnak befejeződött, ideje volt kimenni a szabadba. A fotózás helyszíne a Bazilika volt, Bence még a terepszemlén mutatta, mennyire szépen verik vissza a délutáni fényeket a Bazilika falai, meg aztán az egyik leggyönyörűbb budapesti térről és építményről beszélünk, alkalmas egy Király Viktor fotósorozathoz. Itt is volt minden: elegáns és laza öltözék is. Bencét már kicsit féltettem, amikor olyan helyekre mászott fel, ahonnan nem örültem volva, ha megbotlik, és lepottyan. De a fotókért mindent persze. Én meg csak annyit tehettem, hogy megörökítettem, milyen bátor fotóssal van dolgunk.

Egy baj volt csak a Bazilikával - leszámítva, hogy nekem sikerült minden második képbe belesétálnom - a turisták. Persze mind fiatal volt, és a legtöbbjük lány, így közönségünk is volt bőven. Aranyosak voltak, ültek a Bazilika lépcsőjén, míg Bence Viktort, addig a turisták Viktort, és Bencét is fotózták.

Az öltönyt felváltotta egy bőrdzseki, és egy fekete kapucnis felső. És persze az elmaradhatatlan napszemüveg. Még néhány kattintás, és fél öt fele be is fejeztük. A sétálós kép sajnos elmaradt az én hibámból, mert úgy lefoglalt a Bazilika, mint helyszín, hogy végül itt is lett vége. Viktornak mennie kellett segítenie az anyukájának. Mindig van mit tanulni, mostmár tudom, hogy tartani kell magunkat a tervhez. De így sem volt hiányérzetünk, Bence is elégedett volt, úgyhogy egy sikeres napot zártunk. Stábfotóval.

/ balról jobbra: Szelepcsényi Kata, smink, Király Viktor, 'modell', Csernák Bence, fotó, Bodnár Tekla, stylist /

A képek végül nem a Hölgyvilágba kerültek. Úgy voltam vele, hogy dönteni kell, Viktornak jól jönne a megjelenés még a Comet Gála előtt, a leadás pedig nagyon a nyakunkon volt.

Egyik délután Bence és én ismét találkoztunk Viktorral, és akkor már Bea is ott volt. Bence megmutatta a képeket, először a nyerseket, majd azokat, amik neki tetszettek, és már korrektúrázta is őket. Valóban egy húron pendültek, mert Viktor azokat a fotókat választotta ki a nyers képek közül, amiket Bence már meg is photoshoppolt. Volt még egy-kettő, amit Viktor kért, de összességében egyeztek a választások. Beának is tetszettek a képek, ő volt a külső szemlélő, összebújva válogatták, és elemezték a képeket Viktorral.