A nevem Czank Lívia. Újságírással, és stylistkodással foglalkozom. Nagyon érdekes, és változatos szakmák, csupa meglepetéssel, és annál is több kihívással. Ez a blog azért született meg, hogy azok is beleláthassanak kicsit a hátterébe egy interjú készítésnek vagy egy fotózásnak, akik egyszer majd szeretnének valamelyik szakmában érvényesülni vagy egész egyszerűen csak kiváncsiak, hogyan is működik ez a világ.
Én őszinte ember vagyok. Hiszem azt, hogy néha meg kell állni egy pillanatra, végig gondolni egy időszakot, sikereket, veszteségeket mérlegelni, majd büszkén vállalni azt, akivé váltál. Sajnos, ha valaki sikeres, vagy legalábbis megosztja a kisebb-nagyobb sikereit például Facebook-on, több irigyre lel, mint őszinte gratulációra. Én mégis büszkén vállalom. Ha már ennyit harcoltam, és harcolok érte.
Két éve diplomáztam a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fősikolán, Kommunikáció és Médiatudomány szakon. Rengetegen, közel háromszázan kezdtünk 2006-ban. Ebből csupán egy maroknyian vagyunk, akik a szakmájukban tudtak elhelyezkedni. A válság kellős közepén nehéz egy szerkesztőséghez bekerülni, kezdő, tapasztalat nélküli újságíróként és HÁTSZÉL nélkül még nehezebb. Én úgy döntöttem szabadúszóként kezdem el, megrendelés nélkül. Három hónapig senki nem válaszolt az emailekre, az elküldött cikkeimre. Aztán puszta kíváncsiságból interjút készítettem az Alkonyat Saga két magyar szinkronszínészével, Csuha Borival és Szvetlov Balázzsal. Volt még néhány hét a Twilight 2. mozi premierjéig, aktuálisnak gondoltam a témát. Olvastam a Glamour magazinban, hogy nyílt napot tartanak a szerkesztőségben. Szívfacsaró volt körbe sétálni, én is egy ilyen igazi szerkesztőségbe vágytam. A cikkemet is vittem magammal, de a főszerkesztő már kért egy cikket egy nemzetközi magazinból Robert Pattinson-nal. Balázs így már nem kellett. Kifelé menet láttam meg fél emelettel feljebb a kiírást: Kiskegyed. Már olyan mindegynek éreztem, így felsétáltam és megkerestem az első szerkesztőt. Megmutattam a cikkemet, elhadartam, hogy nekem diplomám is van, nem csak hobbi újságíró szeretnék lenni. Tíz perc múlva vissza is szóltak, a főszerkesztőnek tetszett a két interjú, megvette a Hölgyvilág. Nekik ez természetes volt, van egy cikk - minden héten több tucat -, jó a téma, éppen a premier előtt jön ki a lap, és előtte még nem lehetett a két szinkronszínészről olvasni. Nekem azonban ennél sokkal többet jelentett. Az első eredménye volt a gimnáziumnak, a főiskolámnak, a nagy döntésnek, mihez is akarok kezdeni magammal az életben.
Másfél éve írok külsős újságíróként a Kiskegyed, a Hölgyvilág, a Gyöngy, és a Tere Fere magazinoknál. Számlával dolgozok, egy BT tagja vagyok. A BT megszületésekor az újságírás, mint szakma, a művészetek kategóriába volt sorolva. És milyen igaz. Az írás, a zenélés, a tánc mind-mind olyan művészet, ahol az ember maga dönti el, meddig képezi magát, mindig tud újat létrehozni, csak a fantáziájára kell bíznia magát. Ezért szeretem nagyon! Nem tudom mit jelent a monoton életmód, minden napom más. El sem tudnám képzelni azt, hogy minden reggel beüljek egy irodába, és délután ötig egy helyben dolgozzak. Pörgés kell, és változatosság.
Hosszú hónapok óta azt hallgatom, hogy ' jegyezd le ezt a sztorit, mert egyszer ebből még könyv lesz ' vagy ' Komolyan interjúd lesz Kovács Ákossal? Meséld majd el, milyen volt személyesen! ' A könyv témát egyelőre hanyagolnám, valóban nagyon sok történetem van, de a könyv mégis csak túlzás. Egyelőre. Most lehet valaki kinevet, és azt gondolja magában ' Mit képzel ez magáról, ki ő?! ' ... Erre a következő kis történettel válaszolnék:
A kicsi Anna gimnáziumában időkapszulákat készítettek. Egy papírra kellett leírnia, mi szeretne lenni, ha felnő. Hazavitte a papírt, majd megmutatta édesapjának, mert nem tudta mi tévő legyen. Az apja azt kérdezte Anna-tól:
- Mi a legfőbb vágyad?
- A Vogue főszerkesztője szeretnék lenni.
- Akkor kerüljön ez a papírra.
Anna Wintour, a New york-i Vogue főszerkesztője ezt egy fekete limuzin hátsó ülésén mesélte el egy újságírónak A szeptemberi kiadás című dokumentum filmben.
Ehhez tartom magam. Merek nagyot álmodni, elindítom a blogot, amiből egyszer sok-sok év múlva talán egy könyv is születhet.
Az újságírás mellett, sőt, még jóval előtte a divat volt az, ami igazán érdekelt. Rajzolgattam, elvégeztem szórakozásképp az ELO divattervezői levelező kurzusát. Sajnos nem volt elég merszem jelentkezni divatiskolába, plusz egy hajszálnyival nagyobb esélyt láttam a médiában. Úgy voltam vele, az első diploma fontos, utána még visszatalálhatok a divathoz is. Egy évvel ezelőtt úgy éreztem, többet is ki lehetne hozni az újságírásból, mint a puszta szöveg. Milyen szép lenne, ha a saját interjúimhoz külön készülnének fotók, így érezném tökéletesen a magam munkájának. A Krea Kortárs Művészeti Iskola tünt a legideálisabb intézménynek, nem volt nehéz a felvételi, esti oktatás is volt és mégis az egyik legbefolyásosabb művészeti iskolák egyike. Stylist szakra jelentkeztem, az képezte le leginkább azt, ami engem a divattal kapcsolatosan érdekelt. Az első félév végén le kellett adnunk három fotósorozatot megadott témákban. Konkrétan össze kellett állítanunk egy stábot, ruhákat hozni, modellt keresni, úgy, ahogy egy magazinnál is teszik. Eleinte lehetetlennek éreztük a csoporttársaimmal, hogy három hónap alatt mi erre képesünk leszünk, de január végére mind a három sorozat elkészült. Életem első stylist munkájára egy önálló bejegyzést szánok. A stáb, az élmény és nem utolsó sorban a modell miatt, aki nem is igazán modell ...
Februárban, amikor a Facebook-ra is felkerültek a fotók, kaptam egy ajánlatot, amire csak vágytam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is valósul. A Cosmopolitan.hu egyik szerkesztője látta a fotókat és lehetőséget adott arra, hogy írhassak az oldalukra divattal kapcsolatos cikkeket. A kezdetek óta vettem a magazint, a lányok körében etalon, ehhez nagyban hozzájárult Dr. Szöszi, Carry Bradshow Cosmo koktélja, és a Cosmopolita kifejezés is. Szóval divatújságíró lettem. Hobbiból. Ezt sem lehet munkaként felfogni, csak úgy, mint az újságírást sem az Axel-nél. Új kaput nyitott meg, megint tudtam újítani, új stílusban írni. Szó szerint pihenésképpen irogatok a divatról, a kádban újságokat lapozgatni és kiválasztani a legközelebbi cikk témáját relaxációnak minősül nálam.
Persze nem mondtam le a cikk illusztrációkról sem, és gondoltam vicces lenne, ha az első ilyen fotózásom szintén az Alkonyathoz kapcsolódna. Eszes Szabolcs, Robert Pattinson magyar dublőre adott interjút nekem. Egy fotózással kötöttem össze, majd felkerült a cosmo-hu-ra. Persze a lányok imádták, száz fölött kaptam rá lájkot, ami azért szép teljesítménynek minősült így a legelején.
Kis szünet után új ötletem támadt: címlapfotózás Tóth Gabival a Hölgyvilág magazinnak. Ez szintén külön bejegyzést érdemel. Ugyanúgy, mint az egy héttel ezelőtt fotózott Szépségkirálynő, Szunai Linda is.
Dióhéjban ennyit a bemutatkozásról. Lesznek olyan bejegyzések, amit naplószerűen fogok vezetni aktuális fotózásokról, interjúkról, rendezvényekről, és lesznek a memoárok, amikben az elmúlt másfél év élményeit fogom elmesélni fotókkal, cikkekkel.
