Az első bejegyzésemből már jól ismert Lilit fotóztuk ismét. Lili körülbelül egy hónappal ezelőtt megkérdezte, nincs e kedvem megint egy fotózáshoz. Akkor még nem tudtam pontosan mi lesz a koncepció, de nagyon örültem, hogy újra együtt fogunk dolgozni.. Egy fotózásról vittem megmutatni a képeket Léber Barbarának, és megkérdeztem, hogy tudna e nekem segíteni a ruhákban. Azt mondta válasszam ki a honlapjáról, amelyiket csak szeretném, és küldjem el emailben a fotóikat. Nehéz döntés volt, mert szinte az összes ruha tetszett. Végül egy menyasszonyit, egy kivizöldet, egy lilát, és egy bordót hoztam el tőle. Már a fotókon is láttam, hogy van súlya mindegyik darabnak, így felkészültem, és taxival mentem értük. Itthon külön lógattam fel mindegyiket. Már akkor is tudtam, hogy A fotó a kivizöldben fog készülni.
A fotózás helyszíne Aquicum lett, egy romokkal, és fákkal körül ölelt park. Még kedden délután elmentünk a fotóssal, Filep Krisztivel megnézni a fényeket. Sétáltunk egyet a parkban, felmértük a terepet. Voltak csalános részek, és persze bogaraktól hemzsegett minden, ezért a stáb többi tagját arra kértük, hogy zárt cipőben jöjjenek. Persze én a terepszemlére nyitott cipőben mentem, így volt alkalmam megtapasztalni, milyen a csaláncsípés. De összességében alkalmas volt minden.
Közel lakok Aquicumhoz, így javasoltam, kezdjük nálam a készülődést. A stáb hamar összeszokott. Demény Zoli besütötte Lili haját, majd Mayer Lilla egy természetes sminket készített arany, és barna színekből. Közben Lilit interjúvolták. Az első kérdés a balerinánkhoz: ' Igaz, hogy a balett fájdalmas? ' Lili szerintem már megszokta ezt a kérdést, és nemes egyszerűséggel ennyit válaszolt: ' Dehogy, ha fájna nem csinálnánk, a balerinák sem mazochisták! ' ( :) )
Ha nincs összhang, ha csak egy ember is kilóg, szétesik az egész. A fotózás ezen szakasza ezért nagyon izgalmas. Minden ilyenkor dől el. Lilinek oldódnia sem kell, mindig mosolyog, könnyen veszi, hogy egyszerre készítik a haját, és a sminkjét, mindeközben még beszélget is a fotóssal. Zoli minden lányt azonnal levesz a lábáról a hajvasalójával, és az elixírekkel, amikből a készülődés végére már mindenkinek jut a hajára.
Egy-másfél óra szokott lenni, amíg mindennel elkészülünk. Most nagyon jó időben voltunk, fél háromra értünk ki a helyszínre. Minden fotós elmondja, hogy háromtól a legszebbek a fények, így pont időben is voltunk.
Előfordul, hogy a ruha kicsit nagy lesz a modellre, de ilyenkor sincs vész. Mindig találunk valami igazán vicces megoldást arra, hogyan ne essen ki a lány a ruhából. Ma a fodrászkellékeket hívtuk segítségül. Néhány csatt, és a ruha máris mindenhol passzol. Persze ez a trükk csak akkor alkalmas, ha előlről fotózzuk a modellt. Az első választás a menyasszonyi ruhára esett. A színesekhez a sminket is igazítani kell, ezért a fehér volt a legmegfelelőbb választás az első kockákhoz.
Lilinek az Alkonyat című filmből jutott eszébe egy részlet a helyszínről, amikor Bella és Edward a fűben fekszenek. Ha Edward nem is volt jelen, Lili valóban kicsit hasonlított Bellára. Csak szebb kiadásban. Krisztinek egy meredek, bokros rész tetszett meg, onnan fotózott. Ő a pókoktól félt, Lili a bogaraktól, én meg attól, hogy valamelyik lány szörnyet hal, a bármilyen állat is megjelenik a fűben. Végül lett pók, szöcske, és tücsök is, de egyik sem a lányokat, hanem inkább a fehér ruhát kedvelték, oda fészkelték be magukat. Nem kis munka volt mindegyiket kiszedni úgy, hogy közben a hajtűk is a helyükön maradjanak.
A második ruha az én, és közben mindenki más kedvencévé is vált. A kivizöld estélyinek gyönyörű esése volt, tökéletes választás arra, hogy Lili megmutassa a kedvenc ' láblendítős ' mozdulatait. Szerencsére nincs tériszonya, így felállítottuk őt a romok legtetejére. Miután a sportcipőt felváltotta a balerina cipő, folytatódott a munka.
Még a szél is nekünk dolgozott. A Nap átvilágított a ruha anyagán, a szél pedig könnyen keresztül fújt rajta. Minden ötletet megvalósítottunk, ami csak eszünkbe jutott, mert kevésszer kap az ember kézhez ennyire tökéletes ruhát. Krisztinek volt a legnehezebb dolga, le-föl mászkált a falakon, hogy minden szögből megörökítse a mozdulatokat.
A soron következő ruhával akadt némi probléma. Három Lili is belefért volna. Állva így semmiképpen nem fotózhattuk, ehhez már kevesek voltak a hajcsipeszek is. Viszont a ruha színe remekül passzolt a zöld fűhöz. Nem fogott ki rajtunk, ha nem tud állni, majd feküdni fog benne. Elegyengedtem a ruhát, Lilinek pedig csak annyi volt a feladata, hogy ne mozogjon.
Kriszti végül nem csak a pózt, de Lili arcát is közelről megörökítette. A sminkben már a lágy lila tónusok is megjelentek, ami a tejfehér bőrrel, és sötétbarba hajjal tökéletes párost alkottak. Még egy kis lila virág is éppen ott nyílt ki, ahol Lili feküdt. Csak nekünk természetesen. Kriszti szerint ezek a fotók lettek a legszebbek. Közben gyűltek a kirándulók is, akik néha-néha leskelődtek, vajon kit fotózhatunk.
A vége felé jártunk, már csak egy ruha volt hátra. Önmagában is több kiló volt, ráadásul sok apró, színes kővel volt díszítve, így óvatosan kellett ráadni Lilire. Amúgy maga az átöltözések egyszerű takaróval lettek megoldva. Kifeszítettük, és senki nem látott semmit. Ehhez a ruhához a lila szemfesték lekerült, és újra a barnáé lett a főszerep. Mindenképpen szerettem volna sétálós képeket, mert a ruha uszályos volt, gyönyörűen terült el a földön. Ha már filmekről beszéltünk, nekem erről Piroska és a farkas jutott eszembe. Misztikus volt, ahogy a szűrt fényben csak a ruha színe volt erőteljes.
Láttam egy fotót az egyik Vogue magazinban, amit szerettem volna kicsit lekoppintani. Volt egy lépcső a sétány végén, oda leültettem Lilit, a ruhát széthúztam körülötte, ő pedig csak nézett a kamerába. Egyszerű, mégis látványos. Pláne piros ruhában. Néhány kattintás, és már készen is voltunk. Viszonylag hamar, három óra alatt befejeztük a fotózást.
Készítettem egy kis videót is, természetesen akkor, amikor a kivizöld ruháé volt a főszerep.
