2011. augusztus 27., szombat

Tóth Gabi a Hölgyvilágban!


Lehetőséget kaptam arra, hogy címlapsztorit írjak Tóth Gabiról, és fotókat is készítsünk a Hölgyvilág magazinnak. Gabival már volt egy interjúm még fél évvel ezelőtt, így ismertük már egymást. Akkor a Kiskegyednek készítettem vele interjút, most kicsit mélyebb beszélgetésre is sor kerülhetett. Gabit énektudásán kívül a stílusáról ismerik. Vagány, merész, és nőies. Ez volt a cikk alaptémája. Miért a sok stílusváltás? Aztán kitértünk a gyerekkorra, a szerelemre, és végül szép, kerek sztorit kaptam arról, ki is lett mára a megasztáros lányból. Egy érett nő. A fotózás alapkoncepciója is ez lett, megmutatni Gabi nőies, letisztult stílusát.

Az interjú után elkezdődtek a munkálatok. Az egyik barátom megkért, segítsek neki ruhákat választani egy portfólió fotózáshoz. A fotózásra is elmentem, egy enteriőr üzletbe, a KARE-ba. Ahogy beléptem a helyiségbe, azonnal megfogalmazódott bennem az ötlet, mi lenne, ha Gabit is itt fotózánk? Körülnéztem, gyönyörű színek, különleges berendezések. A vezető örült a lehetőségnek, és belement a fotózásba. Helyszín kipipálva.

A ruhák szintén a véletlen művei voltak. A Divatkreátor című műsorban modellt állt az egyik ismerősöm egy versenyzőnek, aki később elnyerte az első helyezést. Hol máshol beszéltünk volna először, mint a Facebook-on, a közös ismerősünk egyik post-ja alatt. Foglalkozási ártalom, tudom én, de interjút kértem tőle a Kiskegyed számára, érdekelt a munkássága, és nem utolsó sorban gyönyörű ruhákat tervezett. Az interjú elkészült, és vele együtt a következő kérdésem is, miszerint hozna e pár ruhát Gabinak? Elvállalta a feladatot, és küldött több variációt, amiből Gabi választhatott. Estélyi ruha, koktélruha, nadrágkosztüm, minden volt.

A két fotós közül Filep Krisztit már nem kell bemutatnom. Csak egy kis időutazásra van szükség, a megjelenések miatt ugyanis bár Gabi volt az első közös munkánk, a fotókat csak most tehettük közzé. Filep Kriszti mellett Bíró Ádám volt a másik fotós, mindketten a Krea-ba jártak, és szintén közös ismerős által ismertem meg mindkettőjüket. Aggódnom kellett volna, mert se a tervezővel, se a két fotóssal nem ismertük még egymást olyan jól, sőt, a tervező sem találkozott még a két fotóssal. A sminkesről, Katáról már nem is beszélve. De abszolút nem stresszeltem ezen, megjegyzem, ez tőlem elég furcsa dolog. Mindig mindent túlstresszelek. De úgy tünt, mindenki nagyon érti a maga feladatát, se kisebb, se nagyobb probléma nem vetődött fel a két hét alatt.



A stáb hamar megtalálta a közös hangot egymással. A helyszín szerencsére tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A ruhák tökéletesek voltak Gabira, a tervező, Gergő fel volt készülve arra az esetre is, ha nagy vagy kicsi lenne valamelyik darab. Megoszlottak a vélemények köztem, és a stábtagok között, melyik ruha is volt a legszebb. Én a fekete nadrágkosztümre szavaztam, egyrészt, mert Gabihoz az passzolt a leginkább, másrészt, mert én is szívesen viseltem volna. A többiek egy nagyestélyit választottak kedvencnek, egy sötétkék, hosszú, felsliccelt ruhát. Mint utóbb kiderült, a Hölgyvilágnak is a kék ruha tetszett, mert az került belülre A/4-es képnek.



Gabi fotózása azért volt fontos számomra, mert először volt lehetőségem arra, hogy képekkel is alátámasszam úgymond az interjút. Lehetett volna egy tipikus szöveg, tipikus kérdésekkel, és válaszokkal. Stílusváltozásokon mindenki keresztül megy, szerelmes mindenki lesz minimum egyszer az életben. Ha valaki azt meséli, hogy a szerelem rendszerezte a gondolatait, hogy magabiztos lett tőle, és már tudja mit akar az élettől, akkor azt a kisugárzásában is látni kell. A fotók ebben az esetben lehettek volna szépek, a ruhák is testhez simulóak, ha Gabi tekintete nem támasztotta volna alá az interjúban szereplő vallomását. Ha ránézek a képekre, visszaköszön a szöveg. Így lett teljes egész az a három oldal a Hölgyvilágban. Úgy érzem ezzel a cikkel megmutattunk egy nőt, aki  rövid, platinaszőke hajat viselt, megszerette az egyszerűséget - a szó jó értelmében -, és ki merte azt mondani, ha megkéri a kezét a párja, igent mondana. Ez Tóth Gabi 2011. nyarán. Gondolatokban, és képekben.

Íme a cikk:


és a többi fotók:

Stáblista:

Fotó: Filep Krisztina, Bíró Ádám
Modell: Tóth Gabi
Ruha: Szabó Gergely
Smink: Szelepcsényi Kata
Haj: Zsidró Szalon
Helyszín: KARE enteriőr üzlet
Styling: Czank Lívia









2011. augusztus 17., szerda

Megérkeztek a fotók




Egy kép felér ezer szóval. Éppen ezért most nem is írok körítést, csupán egyetlen fontos feladatom van még: a stábtagok megemlítése, akik nagyszerű munkát végeztek!

Modell: Felméry Lili
Fotó: Filep Krisztina
Haj: Demény Zoltán
Smink: Mayer Lilla
Styling: Czank Lívia
Ruha: Léber Barbara
























2011. augusztus 13., szombat

Király sztori


A Hölgyvilág magazinba, A férfi, aki tetszik nekünk rovatba készítettem interjút idén áprilisban Király Viktorral. Viktorral már egy éve ismertük egymást, ez volt a második interjúnk. De ne ugorjunk ennyire előre...

Az első találkozáskor pontosan nem tudtam, hogy megveszi e a cikket a Kiskegyed, de úgy gondoltam, ha egy olyan ismert zenésszel készítek interjút, mint Viktor, bizonyíthatok a szerkesztőségben. Néha már összefutottunk előtte is, a Tao Whitney Respect partin például. Ott beszéltem a menedzserével, aki segített egy időpontot találni az interjúhoz.

A Mom Park Leroy éttermében találkoztunk, akkor már menedzser nélkül. Először ebédeltünk, közben beszélgettünk a zenéről, melyikünk mit szeret, általános dolgokról. Ezt a 'trükköt' én szoktam bevetni az interjúk előtt, hogy oldódjon az interjúalany, ha olyan valakiről van szó, akin látom, hogy kicsit feszeng. Viktornál még nekem kellett oldódni. Kettőnk közül ugyanis én voltam zavarban. Nem kell félreérteni, egyszerűen még nem szoktam meg, hogy én leülhetek ebédelni, és csevegni egy Király Viktorral. Tudtam, hogy nem csak az én fejemben járnak ilyen gondolatok, mert a mellettünk, és mögöttünk ülő ebédelő nőknek még a kanál is megállt a kezükben, úgy bámulták Viktort. Sikerült három asztal közül középre beülnünk, úgyhogy se jobbra, se balra nem volt menekvés. Ő már megszokta ezt, én nem. A levesem finom volt, Viktor Cézár salátát evett, adott is belőle, hogy feltétlen kóstoljam meg, mert a Leroy készíti a legjobb Cézár salátát. Az ebéd végére tulajdonképpen már az interjú fele megvolt, csak éppen a diktafont nem kapcsoltam még be. Viktorról - és általában egy ismert emberről sem - nem olvastam előtte interjúkat, nem szeretem, ha befolyásolnak mások által írt cikkek. Nem voltak előre megkreált kérdéseim, és be is bizonyította ebéd közben, hogy nem is lett volna szükség rájuk, mert ment ez nekünk spontán is. Az egyetlen dolog, amit megfogadtam a találkozás előtt, hogy nem árulom el, a nővérét, Király Lindát tartom Magyarország legjobb énekesének, és nem telik el úgy nap, hogy meg ne hallgassam a Can't let go-t minimum egyszer. Ezt a fogadalmamat úgy az első kanál levesig sikerült is betartanom.

Az interjú gördülékeny volt, és őszinte. Nálunk a Kiskegyedben van egy portré rovat, amelybe egyfajta életrajzi interjút is lehet készíteni. Ez is pont olyan volt. Mesélt a gyerekkoráról, a nehéz időszakokról, és az áttörésről. Tetszett, hogy természetes volt. Nincs szüksége allűrökre, éreztem rajta, hogy semmivel nem viselkedik máshogy, mint ahogy máskor tenné. Egyszerűen jófej volt.

Miután végeztünk, Viktor meglátta a pultnál Dobó Katát. Odamentünk köszönni neki, én pedig bemutatkoztam. Átfutott az agyamon, hogy máris letámadom, hogy adjon nekem interjút a közeljövőben, de még félénk voltam az ilyesmihez. Mondanom se kell azóta nem láttam, és esélyem se volt egy interjúra vele, pedig lehet akkor Viktor jelenléte is segítette volna a döntését. Jó tanulópénz volt.

A cikk végül bekerült a Kiskegyedbe.

Egy évvel később a Liszt Ferenc térre igyekeztem, Viktorral oda beszéltük meg az interjút. Igazából most is életrajzi beszélgetésre készültünk, de még egyszer nem mondattam el vele ugyanazt, inkább az utóbbi egy évére voltam kíváncsi. Már mindenki a Solo-t dúdolta, még a legnagyobb kritikával élő ismerőseim is Király Viktor lemezt vettek. Engem Viktor meglepett egy példánnyal az interjú előtt. Beszélgettünk, mesélt a barátnőjéről, arról, hogy már nyolc hónapja szerelmes Beába, és össze is költöztek. És arról is, hogy a Solo-t még Kínában is ismerik, Olaszországba pedig vissza hívták turnézni. Most az a srác ült előttem, akivé sejtettem, hogy válni fog, illetve reméltem, hogy jól alakul majd a Megasztár után is az élete. Benne megvolt a győzelem. Be is bizonyította.

Az interjú után mindent vagy semmit alapon bedobtam magamat. Megint nem kell semmire rosszra gondolni. Egy fotózásról meséltem neki, amit a cikkhez tervezek. Ő lenne az első, akivel úgy készítenék interjút, hogy külön a cikkhez fotókat is leadok a lapnak.

Egy hónapot kért, mert éppen keményen edzett a nyári időszakra, szerette volna a legjobb formáját hozni. A fotózás előtt még megbeszéltünk egy találkozót, ahol már a fotós is részt vett, hogy kicsit megismerkedjenek. Az oldódós szakasz ugyebár. Addigra Bencével, a fotóssal, aki egyben jóbarátom is már évek óta, kiválogattunk stílusokat, ruhákat, mozdulatok, hogy körülbelül Viktor lássa, mit tervezünk vele.

Már jó idő volt - reméltük így is marad - ezért Bence mondta, hogy szeretne a szabadban is fotózni. James Dean keverve Justin Timberlake-kel, és egy csipetnyi Usher-rel. Valami ilyesmit szerettünk volna kihozni Viktorból, persze úgy, hogy közben megmaradjon Király Viktornak is. Egy utcán sétálós kép, az egyik vállán leeresztve a ballonkabát, a nyakkendője kikötve. Ilyesmi terveink voltak.

Végül stúdió és szabadtéri fotózás is lett. A GAS adott kölcsön ruhákat, így ott kezdtük a napot az Andrássy úti boltjukban. Közel volt a stúdió, így csak át kellett sétálni. Egyik kedves barátnőm, aki a Krea-ban csoporttársam volt, eljött segíteni. Teklának gyorsan akadt is feladata, mert szükségem volt még néhány karkötőre, és bőrszalagra. A sminket Szelepcsényi Kata készítette, akivel a krea-s vizsgafotózásokat is csináltuk. Ő már a helyszínen várt minket. Bencével még évekkel ezelőtt kezdtünk dolgozni, eleinte egyikünk se tudta, hogy lesz e jövője a fotózásnak, illetve az újságírásnak, de valahol el kellett kezdeni. Ő volt az, aki fotózta az Alkonyat szinkronszínészeit az első megvett cikkemhez. Képzelhetitek mennyire örültünk, amikor megjelent a Hölgyvilág, benne a cikkel, és a képekkel! Bencének nagyon jó meglátásai voltak már a terepszemlén is, tudtam, hogy ebből a fotózásból csak jó sülhet ki.


/ Bal oldalon Tekla, jobb oldalon Bence /

Nagyon jó hangulatban telt a fotózás. Ciki vagy nem ciki, ha nekem megtetszik egy fotó, azt szeretem felhasználni. Nem saját ötlet, de ritkán szerintem megengedhetjük magunkat. Volt egy fotó, amin egy férfi huncut mosollyal a saját állát 'boxolja'. Ezt a fotót az egyik Vogue-ból vágtam ki, mert illett a stílusa Viktorhoz. Neki is tetszett, úgyhogy elkövettük ezt a pici koppintást.


A GAS ruhák mellett Viktor is hozott magával néhány darabot, például a kedvenc öltönyét. A férfi öltönyökkel mindig bajban vagyok, muszáj előtte próbálni, mert tuti, hogy a feminin szabásúak kicsik lesznek, a zakó hosszú, a nadrág öv nélkül leesik. Most nem volt idő öltönypróbára, és Viktornak volt is pár otthon, ezért nem hoztam neki másikat. 



Laza stílus, és elegáns. Ezért írtam még az elején a James Dean, és Usher párosítást. Viktorban az a jó, hogy szinte minden stílus jól áll neki. Van is érzéke a divathoz, ezért olyan nagy változások nem történtek rajta. Nem lenne jó alany egy ' Ilyen volt, ilyen lett ' anyaghoz. 

A fenti fotó azért kedves számomra, mert bár a képen nem látszik, a rádióban éppen Linda Can't let go-ja szólt. Megadta a hangulatát a fotózásnak, én meg alig bírtam a lábaimmal, de inkább nem kezdtem el mozogni derítőlappal a kezemben, még a végén Bence kirakott volna a stúdióból. Viktor és Bence nagyon egy hullámhosszon voltak, mi, lányok, nem is kellettünk oda, addig ment a traccsparti és a szervezkedés. Az egyik barátnőmet ugyanis elhívtam a fotózásra. Szerette Viktor zenéjét, és szívesen találkozott volna vele. Nemsokára meg is érkezett, így más 4:2 volt az állás lány:fiú felosztásban.


A stúdió része a fotózásnak befejeződött, ideje volt kimenni a szabadba. A fotózás helyszíne a Bazilika volt, Bence még a terepszemlén mutatta, mennyire szépen verik vissza a délutáni fényeket a Bazilika falai, meg aztán az egyik leggyönyörűbb budapesti térről és építményről beszélünk, alkalmas egy Király Viktor fotósorozathoz. Itt is volt minden: elegáns és laza öltözék is. Bencét már kicsit féltettem, amikor olyan helyekre mászott fel, ahonnan nem örültem volva, ha megbotlik, és lepottyan. De a fotókért mindent persze. Én meg csak annyit tehettem, hogy megörökítettem, milyen bátor fotóssal van dolgunk. 



Egy baj volt csak a Bazilikával - leszámítva, hogy nekem sikerült minden második képbe belesétálnom - a turisták. Persze mind fiatal volt, és a legtöbbjük lány, így közönségünk is volt bőven. Aranyosak voltak, ültek a Bazilika lépcsőjén, míg Bence Viktort, addig a turisták Viktort, és Bencét is fotózták. 


Az öltönyt felváltotta egy bőrdzseki, és egy fekete kapucnis felső. És persze az elmaradhatatlan napszemüveg. Még néhány kattintás, és fél öt fele be is fejeztük. A sétálós kép sajnos elmaradt az én hibámból, mert úgy lefoglalt a Bazilika, mint helyszín, hogy végül itt is lett vége. Viktornak mennie kellett segítenie az anyukájának. Mindig van mit tanulni, mostmár tudom, hogy tartani kell magunkat a tervhez. De így sem volt hiányérzetünk, Bence is elégedett volt, úgyhogy egy sikeres napot zártunk. Stábfotóval. 


/ balról jobbra: Szelepcsényi Kata, smink, Király Viktor, 'modell', Csernák Bence, fotó, Bodnár Tekla, stylist /

A képek végül nem a Hölgyvilágba kerültek. Úgy voltam vele, hogy dönteni kell, Viktornak jól jönne a megjelenés még a Comet Gála előtt, a leadás pedig nagyon a nyakunkon volt. 

Egyik délután Bence és én ismét találkoztunk Viktorral, és akkor már Bea is ott volt. Bence megmutatta a képeket, először a nyerseket, majd azokat, amik neki tetszettek, és már korrektúrázta is őket. Valóban egy húron pendültek, mert Viktor azokat a fotókat választotta ki a nyers képek közül, amiket Bence már meg is photoshoppolt. Volt még egy-kettő, amit Viktor kért, de összességében egyeztek a választások. Beának is tetszettek a képek, ő volt a külső szemlélő, összebújva válogatták, és elemezték a képeket Viktorral. 







Eltelt egy hónap, én éppen egy barátnőmmel voltam Firenzében. Egyik reggel bekapcsoltam a laptopomat, és a Facebook-on ez a kép fogadott: 



2011. augusztus 12., péntek

Fotózás szöcskékkel, és tücskökkel


Az első bejegyzésemből már jól ismert Lilit fotóztuk ismét. Lili körülbelül egy hónappal ezelőtt megkérdezte, nincs e kedvem megint egy fotózáshoz. Akkor még nem tudtam pontosan mi lesz a koncepció, de nagyon örültem, hogy újra együtt fogunk dolgozni.. Egy fotózásról vittem megmutatni a képeket Léber Barbarának, és megkérdeztem, hogy tudna e nekem segíteni a ruhákban. Azt mondta válasszam ki a honlapjáról, amelyiket csak szeretném, és küldjem el emailben a fotóikat. Nehéz döntés volt, mert szinte az összes ruha tetszett. Végül egy menyasszonyit, egy kivizöldet, egy lilát, és egy bordót hoztam el tőle. Már a fotókon is láttam, hogy van súlya mindegyik darabnak, így felkészültem, és taxival mentem értük. Itthon külön lógattam fel mindegyiket. Már akkor is tudtam, hogy A fotó a kivizöldben fog készülni.

A fotózás helyszíne Aquicum lett, egy romokkal, és fákkal körül ölelt park. Még kedden délután elmentünk a fotóssal, Filep Krisztivel megnézni a fényeket. Sétáltunk egyet a parkban, felmértük a terepet. Voltak csalános részek, és persze bogaraktól hemzsegett minden, ezért a stáb többi tagját arra kértük, hogy zárt cipőben jöjjenek. Persze én a terepszemlére nyitott cipőben mentem, így volt alkalmam megtapasztalni, milyen a csaláncsípés. De összességében alkalmas volt minden.


Közel lakok Aquicumhoz, így javasoltam, kezdjük nálam a készülődést. A stáb hamar összeszokott. Demény Zoli besütötte Lili haját, majd Mayer Lilla egy természetes sminket készített arany, és barna színekből. Közben Lilit interjúvolták. Az első kérdés a balerinánkhoz: ' Igaz, hogy a balett fájdalmas? ' Lili szerintem már megszokta ezt a kérdést, és nemes egyszerűséggel ennyit válaszolt: ' Dehogy, ha fájna nem csinálnánk, a balerinák sem mazochisták! '   ( :) )

Ha nincs összhang, ha csak egy ember is kilóg, szétesik az egész. A fotózás ezen szakasza ezért nagyon izgalmas. Minden ilyenkor dől el. Lilinek oldódnia sem kell, mindig mosolyog, könnyen veszi, hogy egyszerre készítik a haját, és a sminkjét, mindeközben még beszélget is a fotóssal. Zoli minden lányt azonnal levesz a lábáról a hajvasalójával, és az elixírekkel, amikből a készülődés végére már mindenkinek jut a hajára.

Egy-másfél óra szokott lenni, amíg mindennel elkészülünk. Most nagyon jó időben voltunk, fél háromra értünk ki a helyszínre. Minden fotós elmondja, hogy háromtól a legszebbek a fények, így pont időben is voltunk.


Előfordul, hogy a ruha kicsit nagy lesz a modellre, de ilyenkor sincs vész. Mindig találunk valami igazán vicces megoldást arra, hogyan ne essen ki a lány a ruhából. Ma a fodrászkellékeket hívtuk segítségül. Néhány csatt, és a ruha máris mindenhol passzol. Persze ez a trükk csak akkor alkalmas, ha előlről fotózzuk a modellt. Az első választás a menyasszonyi ruhára esett. A színesekhez a sminket is igazítani kell, ezért a fehér volt a legmegfelelőbb választás az első kockákhoz.


Lilinek az Alkonyat című filmből jutott eszébe egy részlet a helyszínről, amikor Bella és Edward a fűben fekszenek. Ha Edward nem is volt jelen, Lili valóban kicsit hasonlított Bellára. Csak szebb kiadásban. Krisztinek egy meredek, bokros rész tetszett meg, onnan fotózott. Ő a pókoktól félt, Lili a bogaraktól, én meg attól, hogy valamelyik lány szörnyet hal, a bármilyen állat is megjelenik a fűben. Végül lett pók, szöcske, és tücsök is, de egyik sem a lányokat, hanem inkább a fehér ruhát kedvelték, oda fészkelték be magukat. Nem kis munka volt mindegyiket kiszedni úgy, hogy közben a hajtűk is a helyükön maradjanak.


A második ruha az én, és közben mindenki más kedvencévé is vált. A kivizöld estélyinek gyönyörű esése volt, tökéletes választás arra, hogy Lili megmutassa a kedvenc ' láblendítős ' mozdulatait. Szerencsére nincs tériszonya, így felállítottuk őt a romok legtetejére. Miután a sportcipőt felváltotta a balerina cipő, folytatódott a munka.




Még a szél is nekünk dolgozott. A Nap átvilágított a ruha anyagán, a szél pedig könnyen keresztül fújt rajta. Minden ötletet megvalósítottunk, ami csak eszünkbe jutott, mert kevésszer kap az ember kézhez ennyire tökéletes ruhát. Krisztinek volt a legnehezebb dolga, le-föl mászkált a falakon, hogy minden szögből megörökítse a mozdulatokat.


A soron következő ruhával akadt némi probléma. Három Lili is belefért volna. Állva így semmiképpen nem fotózhattuk, ehhez már kevesek voltak a hajcsipeszek is. Viszont a ruha színe remekül passzolt a zöld fűhöz. Nem fogott ki rajtunk, ha nem tud állni, majd feküdni fog benne. Elegyengedtem a ruhát, Lilinek pedig csak annyi volt a feladata, hogy ne mozogjon.


Kriszti végül nem csak a pózt, de Lili arcát is közelről megörökítette. A sminkben már a lágy lila tónusok is megjelentek, ami a tejfehér bőrrel, és sötétbarba hajjal tökéletes párost alkottak. Még egy kis lila virág is éppen ott nyílt ki, ahol Lili feküdt. Csak nekünk természetesen. Kriszti szerint ezek a fotók lettek a legszebbek. Közben gyűltek a kirándulók is, akik néha-néha leskelődtek, vajon kit fotózhatunk.


A vége felé jártunk, már csak egy ruha volt hátra. Önmagában is több kiló volt, ráadásul sok apró, színes kővel volt díszítve, így óvatosan kellett ráadni Lilire. Amúgy maga az átöltözések egyszerű takaróval lettek megoldva. Kifeszítettük, és senki nem látott semmit. Ehhez a ruhához a lila szemfesték lekerült, és újra a barnáé lett a főszerep. Mindenképpen szerettem volna sétálós képeket, mert a ruha uszályos volt, gyönyörűen terült el a földön. Ha már filmekről beszéltünk, nekem erről Piroska és a farkas jutott eszembe. Misztikus volt, ahogy a szűrt fényben csak a ruha színe volt erőteljes.


Láttam egy fotót az egyik Vogue magazinban, amit szerettem volna kicsit lekoppintani. Volt egy lépcső a sétány végén, oda leültettem Lilit, a ruhát széthúztam körülötte, ő pedig csak nézett a kamerába. Egyszerű, mégis látványos. Pláne piros ruhában. Néhány kattintás, és már készen is voltunk. Viszonylag hamar, három óra alatt befejeztük a fotózást.

Készítettem egy kis videót is, természetesen akkor, amikor a kivizöld ruháé volt a főszerep.